Annak idején azt mondták, egy korababának nagyjából 1 éves korára kell behoznia a lemaradását.

Egy ideje már nem olvasom hol kellene tartania, mert csak rossz érzéseket keltett bennem.

Nehéz kizárni a Világot és csak az Ő saját, egyéni fejlődésére koncentrálni. Ezt még tanulom, de amikor sikerül, olyankor repes a szívem. 😊

Molli jelenleg a hasáról a hátára fordul és néha már megy neki visszafelé is. Asszisztáltan kúszik, vagyis, ha tartjuk a felső testét, akkor tudja hogyan kell a lábait mozgatnia. Egyedül sajnos nem bírja el, viszont egyre stabilabb a fej-, és törzstartása is.

Már tudja mi az a tárgyállandóság, sokszor elkapja a játékait, és szépen a szájához is emeli. Megismeri a családtagokat, és mosolyog mikor ébredésnél meglát minket. Szépen, jó étvággyal eszik. A primitív reflexek közül is bőven van még mit beépíteni, de sok már csökkentett üzemmódban funkcionál, vagy teljesen eltűnt. És már ki tudja fejezni, amikor valami tetszik neki, és természetesen azt is, amikor nem. 😊

Hihetetlenül cuki kiscsaj! 😊

Ezek nekünk hatalmas dolgok.

Molli születését követően napokig szondán keresztül kapott enni. 4 hónapos volt, mire sikerült teljesen átállnunk a szoptatásra, és szerencsére zökkenőmentesen indult a hozzátáplálás is.

Mikor az első fejlesztésre fókuszáló felmérést csinálták neki, még bőven zajlottak a neurológiai kivizsgálások.

A felmérést végző gyógytornász a kezdeti optimista hozzáállásból a vizsgálat végére oda jutott, hogy Molli viselkedése olyan, mintha „lekapcsolna az agya”.

És egy kicsit tényleg ilyen volt. Előfordult, hogy reggel 10-15 percig is eltartott, mire fel tudtuk vele venni a szemkontaktust, és akkor sem tudta megtartani. Egyetlen játék sem keltette fel vizuálisan az érdeklődését. A rumbatök hangját például nagyon szerette, de hiába kínáltuk fel neki, nem vette el. Mindentől rettenetesen megijedt. Borzasztóan feszített, alig tudtuk tornáztatni, nemhogy a szájához emelni a kis tappancsait. Nagyon sokat sírt.

Egyszer Apukám úgy fogalmazott, „Molli még nem érkezett meg”, pedig akkor már 7 hónapos elmúlt.

Mostanra viszont, ha nem is olyan, mint egy átlagos egyéves, Ő is egy saját identitással rendelkező, boldog és csibész kisbaba. Feszegeti a határait, játszik és már észleli, hogy mennyien és mennyire szeretik.

Ennél több most nem is kell. 😊